Újabb taggal bővült a kormányt szakpolitikai okok miatt elhagyók listája. Bencsik János és Ángyán József után ezúttal Holoda Attila, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energiaügyi helyettes államtitkára mondott le (mindössze három hónap után) posztjáról.
A szakember távozását elsősorban a politika irányából rendre lobbiízű, szakmailag vállalhatatlan törvényjavaslatokkal indokolta. Csak úgy, mint Bencsik esetében, ezúttal sem személyére szeretnénk kihegyezni a bejegyzést. Sokkal inkább arra akarunk rávilágítanánk, hogy bár sajnálatos módon nem dúskálunk szakpolitikusokban, mégis ha feltűnik egy-egy, akkor a rövidtávú gondolkodás, a pártérdek, a szavazatokra és esetleg bizonyos források megszerzésére való törekvés ellehetetleníti őket abban, hogy végezni tudják a munkájukat.
Így viszont soha nem jutunk majd egyről a kettőre.
Forrás:nol.hu
Az első botrány
A MOL-tól a kormányba Kovács Pál energiaügyi államtitkár hívására augusztus 21-i hatállyal érkező Holoda - saját elmondása szerint - első komolyabb botrányára tavaly októberben került sor. Ekkor egy, a Népszabadságnak adott interjúban (az általunk is több alkalommal elemzett) rezsicsökkentésről beszélt. A cikk szerzője a címbe beletette a „gázáremelés” szót, ami mint tudjuk, tabunak számít a Fideszben. Így annak ellenére, hogy a szövegből kitűnik, az emelés a legtöbbet fogyasztó hat százalékra vonatkozik csupán, „a politikusok szemében ezután mégsem lehetett már jó ember.”
Egyébként a végül megvalósított egységes 10 százalékos csökkentéshez amúgy sem adná a nevét Holoda, mert:
„szerintem sokkal inkább támogatja a gazdagokat, mint a szegényeket. Másrészt akkora forrást von el az energiaágazattól, ami veszélyezteti az ellátás biztonságát. Népszerű választási intézkedés a más pénzén, amiért még hozsannát is vár a kormány.”
Az E.ON-üzlet
A másik komoly konfliktusforrás az E.ON gázcégeinek megvásárlása volt. Orbán Viktor 2012. augusztus 25-én jelentette be, hogy „visszavásároljuk az E.ON-t a németektől". Holoda kezdetektől ellenezte az üzletet, saját elmondása szerint feltehetőleg akkor fogyott el körülötte a levegő a tárcánál, amikor kételyeinek nyilvánosan, az illetékes bizottság ülésén is hangot adott.
Nem ő volt egyébként az egyetlen, aki felemelte a szavát az E.ON gáztározóinak megvásárlása ellen. Mártha Imre, az MVM volt vezérigazgatója szerint a kormány nagyjából 500 millió euróval többért készül megvenni az E.ON cégeit, mint amennyit azok a vagyonértékelések alapján érnek. Sőt, az energiapiaci szakember úgy látja, senki nem mert a miniszterelnöknek szólni, hogy „főnök ezt ne így, ne ennyiért”, amikor a szándéknyilatkozatot aláírta, az apparátus pedig most próbálja menteni a menthetőt.
Az üzlet miatt mindenestre éppen most módosították az idei költségvetést, kimondva, hogy a magyar állam kezességet vállal az adásvételi szerződésben meghatározott fizetési kötelezettségei 80 százalékának, de összesen legfeljebb 256 milliárd forint megfizetésének teljesítéséért.
A döntő érv
De mindezek felett elsősorban azért adta be lemondását a helyettes államtitkár, mert:
„Szinte az első pillanattól kaptam lobbiszínezetű megbízásokat. Olyan szabályokat kellett volna alkotnunk, melyek mögött rendre felsejlett egy bizonyos érdekcsoport. Engem közvetlenül sosem kerestek, de nem is volt rá szükség, hisz van helyettem sok olyan állami vezető, aki üzleti múltja alapján e körhöz sorolható. A kormány vagy a Fidesz-frakció képviselői sokszor éltek a tárca irányába ilyen, szakmainak álcázott javaslatokkal. Egyes beadványokról legtöbbször tudni lehetett, hogy nem az írta, aki a nevét adta hozzá. Ezeket az indítványokat nem tudtam összeegyeztetni szakmai ismereteimmel és meggyőződésemmel, ezért december elsejei hatállyal lemondtam.”
Ismerős helyzet, gyakorlatilag ugyanezen érvek miatt távozott posztjáról korábban Olajos Péter, Bencsik János, Holoda Attila az energia ügyek környékéről és korábban a „mezőgazdaságból" pedig Ángyán József is. Közös bennük, hogy mindannyian (helyettes) államtitkárok voltak, és a legjobb szakmai tudásuk szerint próbáltak változást elérni a rájuk bízott területen. Miképpen az is, hogy ez egyiküknek sem sikerült. Akkor, amikor a kormány számára a rövid távú gondolkodás, a pártérdek, a szavazatokra való törekvés és a közeli üzleti körök „támogatása” az elsődleges, nem is lehet másként.
Mi meg eközben így sosem jutunk egyről a kettőre.
