Korábban már írtunk arról, hogy mit művelt a Fidesz a választási rendszerrel. Elemzésünkben sorra vettük az okokat, amelyek miatt kijelentettük, hogy a Fidesz előre elcsalta a választást. Ugyanakkor azt is megírtuk, hogy a baloldal veresége közel sem csupán a Fideszre szabott választási rendszer miatt volt kódolva.
Elsikkadt emellett az a tény, hogy a kormánypártok annak ellenére, hogy olcsóbb választást ígértek, minden idők legdrágább rendszerét hozták létre, törvénybe kódolva a választási csalást, amellyel éltek is a jobbára csupán a választás idejére létrehozott törpepártok.
De ez nem volt elég. A Fidesz egy módosító javaslattal eltörölné a lehetőségét annak, hogy az állampolgárok megismerhessék, mely párt élt vissza személyes adataival, ezzel választási csalást végrehajtva. Eddig több mint 44 ilyen ügyben nyomoz a rendőrség, ezeknek többségében a pártok feltételezhetően cserélgették egymás között a személyes adatokat tartalmazó ajánlóíveket.
Mi a gond a választási rendszerrel?
A kétharmad által megalkotott torz választási törvény elsősorban a kampányfinanszírozás rendszerén változtatott: ingyen pénzt pumpált a "szektorba", ezzel bizniszpártok tömkelegét rászabadítva a választási rendszerre. Tavasszal ugyanis az a párt, amely legalább 27 körzetben egyéni jelöltet állított, minimum 149 millió forintot kapott az adóforintokból. Így anélkül, hogy akár egyetlen szavazatot kaptak volna, óriási összegeket zsebeltek be, maximum 597 millió forintot.
A 2014-es országgyűlési választáson 18 pártot finanszírozott így minden magyar adófizető, a pártok 6,1 milliárdot arra költöttek el, amire akartak. Számlagyárakba, haveri cégekbe ömlött a pénz, amelynek bőven lenne helye a költségvetésben is. Racionális magyarázat a közpénz ilyen mértékű elherdálására egyszerűen nincs, egyetlen célja a protest szavazatok elaprózása lehetett.
Azonban még így is nehezen érthető, hogy miként sikerült ennyi pártnak országos listát állítania. Persze az óriási anyagi ösztönzők mellett nem csoda, hogy ezek a kicsiny entitások jogellenes eszközöket is igénybe vettek. Ezt a feltételezést támasztják alá a sajtóban megjelent hírek is, amelyek "megvett aláírásokról” szólnak. Konkrét esetekről is tudunk, egy választási iroda munkatársa nevével csaltak Mohácson. Eddig több mint 40 hasonló esetben nyomoz a rendőrség. Márpedig ezek bűncselekmények. Figyelemmel az ajánlóív közjogi jellegére, a hamisított nevek és aláírások a közokirat-hamisítás bűntettének megvalósítását jelentik, míg a megvásárolt szavazat a választás, a népszavazás rendje elleni bűncselekménynek minősül.
Ezek a cselekmények hivatalból üldözendőek, azonban úgy tűnik, a rendőrség és az ügyészség ingerküszöbét nem érik el ezek az ügyek, s nem, vagy csak alig folytatnak nyomozást vagy más vizsgálatot ezekkel kapcsolatban. Az igazi csavar a dologban az, hogy a személyes adatainkkal való visszaélések pontos számát, a felmerült pártok nevét is vissza lehetne keresni azáltal, hogy a helyi választási irodánál érdeklődünk, hány íven szerepel a nevünk. Az adatvédelmi hatóság (a hatóságról bővebben a keretes írásban) szerint azonban ez aránytalan terhet róna az adatkezelő szervekre.
Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH): a mindenkori kormánytól független adatvédelmi ombudsman (utolsó: Jóri András) sok borsot tört a kormány orra alá azzal, hogy nem hagyta a kormányt a jogszabályokat sértő módon kezelni az állampolgárok adatait. Bár mandátuma 2014-ig szólt volna, posztját egyszerűen felszámolták, hivatalának megszüntetése után pedig a kétharmad a NAIH-ot hozta létre a személyes adatok védelmére. A kialakított szerv oly mélyen tagozódik az állami hierarchiába, hogy képtelen ellátni feladatát: az állampolgárok adatainak védelmét, biztosítását az egyre több információra éhes kormányzattal szemben. Elnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki, így feladata ellátására, a személyes adatok védelmére teljességgel alkalmatlan.
Tehát a hatóság, amely az adataink védelméért jött létre, azért nem mondja el, hogy csaltak-e a nevünkkel a kamupártok, mert sok munkával jár. Nem csoda, hogy a láncra vert kirakathatóság nem mer lépni az ügyben, hiszen a kétharmados erő, ami létrehozta, könnyen meg is szüntetheti. Pedig az Alkotmánybíróság már korábban kimondta, hogy a szabadságjogokat e képpen nem lehet korlátozni. A hamis aláírások kérdése ráadásul nemcsak adatvédelmi ügy, itt már többről, a választások elcsalásáról van szó.
...és még nincs vége
Ugyanis a kormánypártok által benyújtott javaslat nemhogy nem enyhítene a hatóságok teszetoszasága miatt kialakult helyzeten, épp ellenkezőleg, a törvénybe kódolná a csalásokat azáltal, hogy az önkormányzati törvényben a jelöltállítás jogerős lezárulta után kizárná annak a lehetőségét, hogy az állampolgárok megtudhassák, melyik ajánlóíven szerepelnek személyes adataik. Ezzel tulajdonképpen a választás rendje elleni bűncselekmény bizonyíthatóságát lehetetleníti el, hiszen ez mindössze pár napot adna az állampolgároknak a visszaélés felderítésére.
Az elmúlt pár hónapban a fővárosi törvényszék több esetben kimondta, hogy az állampolgároknak joga van megtudni, mely ajánlóíven szerepel a nevük. Szomorú tény, hogy ezeken az egyelőre nem jogerős ítéleteken kívül jelenleg érdemben nincs Magyarországon garancia arra, hogy a személyes adatainkkal a pártok ne éljenek vissza a választások során.