Rogán Antal nyilatkozata az euró bevezetésének lehetőségéről sokak fantáziáját megmozgatta, hiszen céldátum már régóta nincs napirenden. Az Orbán-kormány eddig úgy állt hozzá a dologhoz, hogy talán majd 2020-ban vagy azután bevezetjük, de akkor sem történik semmi rossz, ha nem lesz így. A nyilatkozatok alapján inkább tűnt úgy, hogy a kormány egyáltalán nem ragaszkodik az euró bevezetéséhez annak ellenére, hogy ez kötelező lenne Magyarország számára, amennyiben teljesíti a maastrichti kritériumokat, bár az Unió jogi kényszerítő eszközzel nem rendelkezik.
De mennyire reális, hogy 2018-2020 között Magyarország olyan helyzetbe kerüljön, hogy bevezethesse az eurót? Meglepő, de egyáltalán nem tűnik irreálisnak a feltevés, hiszen az elmúlt években pont azok a reálgazdasági mutatók javultak, amelyekkel az elmúlt évtizedben gondok voltak. 2013-ig Magyarország például egyetlen egy kritériumot sem tudott teljesíteni, a helyzet azóta viszont sokat változott.
Az euró bevezetésének lehetősége
Az euró bevezetése már régóta nincsen napirenden, hiszen a magyar gazdaság zivataros évtizeden van túl, és a hosszú távú stabilitás még most sem garantált. Régen még 2006, majd 2008 volt a céldátum, azonban a hatalmas költségvetési hiány, majd a megszorítások és az ebből fakadó reálgazdasági problémák miatt hamar irreálissá vált, hogy Magyarországon bevezessék az eurót. A problémát csak nehezítette a pénzügyi válság, majd az Európai Unió adósságválsága.
Utóbbi ráadásul rávilágított, hogy az Unió intézményrendszere hiányos, és a monetáris unió rossz alapokon jött létre (azóta számos lépés történt az eurózóna megerősítésének érdekében, például a bankunió, vagy az Európai Stabilitási Mechanizmus, azonban a periféria-országok továbbra is szenvednek.) Magyarországon nem is volt érdemes beszélni az euró bevezetéséről, hiszen a maastrichti kritériumok közül egyet sem tudott az ország teljesíteni egészen 2013-ig.
Így a politikusok sem vették komolyan a dolgot, és a nyilatkozatok valamikor 2020 tájékára tették, hogy talán majd akkor mérlegelni lehet a belépést az eurózónába. A helyzet azóta annyiban változott, hogy Magyarország már három konvergencia kritériumot teljesíteni tud az ötből.
A maastrichti kritériumok:
1. A költségvetési hiány nem haladhatja meg a 3 százalékos GDP-arányt.
2. Az államadósság nem haladhatja meg a 60 százalékot, vagy abban az esetben, ha ezt már túllépte, akkor tartósan csökkenő pályán kell lennie.
3. Az inflációs ráta 1 éves referencia időszakban nem haladhatja meg 1,5 százaléknál nagyobb mértékben a három legkisebb inflációval rendelkező ország átlagát.
4. Stabil és kiszámítható árfolyam, meg kell felelni és két évig az ERM 2 rendszerben kell maradnia a csatlakozás előtt az adott országnak.
5. A hosszú távú hitelek kamata nem haladhatja meg 2 százaléknál nagyobb mértékben a három legkisebb inflációval rendelkező tagállam hosszú távú államkötvényeinek átlagos kamatlábát.
A fent ismertetett kritériumok közül Magyarországon teljesül a költségvetésre (költségvetési fegyelem), az inflációs rátára (árstabilitás) és a hosszú távú kamatokra (kamatkonvergencia) vonatkozó kritériumok. A deficit 2012 óta 3 százalék alatt van (2011-el nem számolunk, mivel a strukturális hiány 6 százalék felett volt, és a szuficithez a manyup-pénzek elszámolása vezetett, az erre vonatkozó statisztikai szabály a jövőben viszont változhat), és az előző kormányzati ciklus talán legnagyobb gazdasági sikere volt az EDP (túlzott-deficiteljárás) alól való kikerülés, még ha ehhez komoly áldozatokat is kellett hozni.
Az államadósság viszont továbbra is bőven 60 százalék felett van, és 2020-ig, vagy akár 2018-ig biztosan nem éri el ezt a szintet. Kérdés, hogy a tartósan csökkenő pálya mennyire fenntartható, hiszen az év végi alacsonyabb szinthez mindig kellett egy kis trükközés, miközben az év többi negyedévében magasabb szinten járt a mutató.
A forint árfolyam már kényesebb téma, hiszen a kormányváltás óta több mint 20 százalékkal értékelődött le a forint az euróval szemben, és az elmúlt években is nagyon hektikusan mozgott belső és külső folyamatoknak köszönhetően (2013-ban például megjárta a 275-ös szintet is, idén viszont 327-nél volt a negatív rekord). Mivel a jegybanknak nincs árfolyamcélja, így elsősorban szóbeli intervenciók révén lehetne stabilizálni a forint árfolyamát, ehhez azonban az is szükséges, hogy a gazdaságpolitikai döntéshozók egységesen kiálljanak a forint stabilitása mellett. (A jegybank például jelentős nyeresége van a gyengébb árfolyamból, és a devizahitelek forintosítása után a kormánynak is kevesebb fejtörést okoz a forint hektikus mozgása, az államadósságnak viszont egyáltalán nem előnyös a mostani árfolyamszint).
Megfelelő gazdaságpolitikai stabilitás mellett így egyáltalán nem lehetne kizárni az euró bevezetését 2018-20 között, ehhez azonban a politikai iránynak is alkalmazkodnia kellene.
Jó lenne nekünk?
Az euró bevezetésének több pozitívuma is lenne, és elsősorban a hazai vállalkozások örülhetnének neki:
- Megszűnne az árfolyamkockázat és az ebből eredő tranzakciós költségek, valamint a nagyobb kiszámíthatóság miatt könnyebben jutnának hitelhez a vállalkozások. A kockázatok megszűnésével a kereskedelem is erősödne a zóna tagországaival.
- A pénzügyi rendszer is stabilabb lenne, a kamatkockázat-hiány pedig a pénzügy integrációt erősítené.
- Az eurózónához való csatlakozás kiszámíthatóbb monetáris politikát jelentene, mivel az EKB áll a tagországok jegybankjai mögött, ez pedig a kamatfelárak csökkenését eredményezné.
- Az államadósság is kiszámíthatóbb pályán mozogna az árfolyamkockázat eltűnésével.
- Tovább bővülne a külkereskedelem, ami a GDP növekedési ütemét is emeli.
Azért lennének negatívumok is...
Kérdés, hogy érdemes-e egy olyan valutaunióhoz csatlakozni, amelynek stabilitása erősen megingott az elmúlt években. Az eurózóna adósságválsága bizonyítéka annak, hogy az euróövezet egyáltalán nem felel meg egy optimális valutaövezetnek (Mundell 1999-ben Nobel-díjat kapott elméleti munkájáért), és az intézményi rendszer megerősítése ellenére sem tud jól működni.
Görögország továbbra sem mászott ki a gödörből, és a jelenlegi reálgazdasági folyamatok alapján úgy tűnik, hogy az eurózóna egésze sem fog jelentősebb gazdasági növekedést felmutatni, miközben az extrém alacsony infláció (valahol már defláció) hosszú távon komoly problémákat okozhat. Megoldást jelenthetne a még erősebb integráció, például egységes fiskális és adópolitika, de az erős nacionalista érzelmekre épülő tagországok (köztük Magyarország) biztosan elutasítanák ezt.
Magyarország szempontjából érdemes lenne először a nyugdíjreformot és az egészségügyi reformot végrehajtani, hiszen mindkét ágazat óriási terheket ró a költségvetésre. A közös monetáris politika azonban jóval szűkebb mozgásteret jelentene az önálló árfolyampolitika feladása miatt. Ez versenyképességi hátrányt eredményezhetne a bent lévő fejlett gazdaságokhoz képest, valamint jóval magasabb lehetne az inflációs rátánk a csatlakozás utáni pár évben.
A kormány nem ragaszkodik hozzá
Ráadásul azt sem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a Fidesznek valóban szándékában állna az euró bevezetése, jogilag pedig az EU nem tudja kikényszeríteni azt. Az eurózónához való csatlakozás nemcsak előnyökkel járna, hanem a mostaninál jóval alacsonyabb gazdaságpolitikai mozgásteret is biztosítana. A Fidesz politikája pedig elutasítja a még erősebb kötődést, nem beszélve arról, hogy számos funkció kikerülne a kormánypárt kezéből, például az önálló monetáris politika.
Talán nem véletlen, hogy a kormánypárti politikusok jobbára kerülték a kérdést, és csak nagyon hosszú távon beszéltek az euró bevezetésének lehetőségéről. Ha felidézzük az olyan kormánypárti retorikákat, mint például a Brüsszelből nem diktálnak nekünk, az IMF elleni lejáratókampányok, vagy éppen az állandó csatározások, akkor az euró bevezetése egyáltalán nincs összhangban a Fidesz politikájával.
Így némileg valóban meglepő volt Rogán Antal nyilatkozata, hogy 2018-2020 tájékán akár dönthetnénk is az euró bevezetéséről. Az utóbbi években azonban többször is előfordult, hogy egymásnak ellentmondó nyilatkozatokkal álltak elő fideszes politikusok. Így nem lehet kizárni, hogy semmi jelentősége nem volt a nyilatkozatnak, és továbbra is marad a nagyon hosszú távú cél, valamikor 2020 után, annak ellenére, hogy a konvergencia kritériumok már hamarább is teljesülnének.
Addig még sok víz folyik le a Dunán, és lesz egy választás is. Senki sem tudja, hogyan fog változni a Fidesz politikája, azt meg pláne nem, hogy miként alakul az eurózóna jövője.