„Az egyetemek felelősséggel tartoznak a családoknak és az egész nemzetnek, a kormány pedig osztozik ebben a felelősségben” – mondta Orbán Viktor szeptember 7-én a százéves Debreceni Egyetem jubileumi tanévnyitóján. Szívhez szóló szavak ezek a miniszterelnökünktől, miközben az elmúlt évek gazdaságpolitikájának legnagyobb áldozatai a magyarországi egyetemek és főiskolák voltak. Míg 2010-ben a felsőoktatás állami támogatására kb. 190 milliárd forint állt rendelkezésre, 2013-ban erre már csak 123 milliárd forint jutott.
Ez az összeg (kivéve, ha valamilyen pénzügyi zárolás nem jön közbe, mint ahogy általában az lenni szokott) a 2014-es költségvetés alapján fog valamelyest emelkedni ebben az esztendőben. Azonban az elmúlt évek forráskivonásait a legtöbb magyarországi egyetem és főiskola keményen megsínylette. A Debreceni Egyetem például, ahol a miniszterelnök tanévnyitó jubileumi beszéde elhangzott, az egyik legnagyobb vesztese volt a kormány megszorító politikájának. Míg 2010-ben kb. 21,7 milliárd forintból gazdálkodhatott az intézmény, addig ez az összeg 2013-ra összesen 14,6 milliárd forintra apadt.
Mégis vannak ma Magyarországon olyan felsőoktatási intézmények is, ahol pénzügyi problémák nemigen szoktak előfordulni. A Nemzetvédelmi Egyetem és a Lakiteleki Népfőiskola a különböző megszorítások, pénzügyi zárolások közepette további állami támogatásokban részesültek, bizonyítva, hogy igenis létezik kettős mérce az egyetemek pénzügyi támogatásában. Valószínűleg a Matolcsy-féle tündériskola sem fog semmilyen anyagi hiányban sem szenvedni annak érdekében, hogy minél több olyan közgazdász legyen kiképezve, akik ideológiailag megfelelnek a követelményeknek és lojálisak az MNB és a magyar kormány gazdaságpolitikájával.
Ebből a célból kétszázmilliárdos vagyon lett félretéve, amelynek az éves hozamából gazdálkodhatnak majd az új közigazgatási képzést elindító alapítványok. A képlet egyszerű: az olyan intézményekre, amelyek a saját klientúra kiépítését végzik, mindig fog pénz jutni, azokra a kormányzattól független egyetemeinkre viszont, amelyeket külföldön is számon tartanak, már kevésbé.
