Matolcsy György egy újabb nagyívű tervet vizionált. A nemzetgazdasági miniszter a „merjünk nagyot álmodni" szellemében ezúttal a munkanélküliség megszüntetését és a teljes foglalkoztatottság megteremtését tűzte ki célul a „következő két-három, öt éven belül."
No persze a teljes foglalkoztatás elképzelése nem ördögtől való elképzelés, hiszen olyan „nagyszerű rendszerekben" is kísérleteztek vele, mint például a kommunizmus, és a második világháború Amerikájában is sikerült elérni. Normális gazdasági és társadalmi körülmények között azonban teljesen kizárt, hogy minden munkaerőt be tudjanak vonni a foglalkoztatásba.
A magyarázat igen egyszerű. Még ha csekély a munkaerőpiaci súrlódás, akkor is lesznek olyan álláskeresők, akik nem elégednek meg a számukra felkínált álláslehetőséggel: keveslik a bért, rossznak ítélik a környezetet, nem látják az előrelépés lehetőségét, és még hosszasan sorolhatnánk. Emiatt alakult ki a szaknyelvben a természetes munkanélküliség ráta fogalma. A szakemberek ennek mértékét körülbelül 5 százalékra teszik. A 2000-es évek elején Magyarország is közel állt ehhez. Nem véletlenül: a növekvő gazdasági teljesítmény, szárnyaló feldolgozó ipar jellemezte a hazai gazdasági környezetet – köszönhetően a világgazdasági konjunktúrának. A mostani GDP adatok viszont jól tükrözik azt, hogy valami nincs rendben a magyar munkaerőpiacon.
A versenyszférában tapasztalható negatív tendenciák komoly problémákhoz vezetnek. Beruházások hiányában nem várható a foglalkoztatás „valós” növekedése, és a munkanélküliség sem fog csökkenni. A tendenciák megváltozásához javuló gazdasági környezetre és a bizalom növekedésére lenne szükség, ehhez viszont gazdaságpolitikai fordulat kellene. Mivel Magyarország tőkeszegény ország, szükségünk van a külföldre, így nem elüldözni kell azt, hanem ösztönözni. Igaz ez a pénzintézményekre is, hiszen „zombibankokra" nem lehet építeni a hitelezési rendszert. Azt pedig már Széchenyi István is megírta, hogy hitel nélkül egy gazdaság sem működőképes.
A kompetencia hiánya
Korábbi cikkünkben már megírtuk, hogy a magyar munkaerőpiac nem súrlódásmentes, komoly problémákkal küzd és az adóterhek is agyonnyomják. Az imént felsorolt tények mellett fontos tényező a kompetencia hiánya is.
Egy nemrégiben megjelent felmérés szerint a munkaadók harmadának nehézséget okoz az üres álláshelyek betöltése, mivel nem találnak hozzáértő és megfelelő tapasztalattal rendelkező munkaerőt. A három fő probléma a már említett tapasztalat és technikai kompetencia hiánya, valamint a magas bérigény. Emellett még olyan tényezők is közrejátszanak, mint például a nyelvismeret, a specifikus képességek és a motiváció hiánya.
A probléma részben az oktatási rendszerben gyökerezik. A rendszerváltás óta nem sikerült megteremteni a megfelelő szakképzési rendszert. Néhány klasztert leszámítva hiányoznak a jó taniskolák és műhelyek. A probléma forrását hiába próbálja a Fidesz a felsőoktatás irányába terelni – szembeszállva a „romkocsmák mélyén merengő egyetemistákkal” -, a kormánypárt nagyon rossz helyen tapogatózik. Az új köznevelési- és felsőoktatási törvény pedig csak tovább ront a helyzeten. Az új oktatási rendszernek köszönhetően pár év múlva nem csak a szakmunkások, hanem a diplomások körében is komoly problémák alakulhatnak ki. A hozzáértés hiánya itt is kiterebélyesedhet, amennyiben a fizetős rendszer irányába tolódik el a magyar felsőoktatás.
Egy dolog mindenesetre biztos: az elmúlt két évben sem történt előrelépés a szakiskolák fejlesztésének területén. Az eszközök elavultak, az amortizáció nem csekély, és egyre kevesebb és kevesebb a jó tanár. Mivel a vállalati szféra súlyos terheket kapott a nyakába az elmúlt két évben, pénzügyi források hiánya miatt az együttműködés lehetősége is csökken.
Nem történt előrelépés
A Foglalkoztatási Szolgálat legfrissebb adataiból az derül ki, hogy (a közmunkát leszámítva) semmilyen változás nem történt az álláskeresők számában. Számuk alig csökkent az elmúlt évekhez képest, és az új álláshelyek száma is mélyponton jár. Bár néhány adat alapján kedvező trendre lehetne következtetni, mindez inkább nevezhető ideiglenes és statisztikai hatásnak, mintsem valódi előrelépésnek. A foglalkoztatási és munkanélküliségi ráta is javulást mutat az elmúlt évekhez képest, azonban a GDP adatok jól tükrözik, hogy szerkezetileg semmi sincsen rendben. A nettó export nélkül, több mint 3 százalékos lett volna a visszaesés a felhasználási oldalon, ez pedig a gyenge beruházási és fogyasztási adatoknak köszönhető. Márpedig, ha ez a foglalkoztatás ciklikusan nem mozog együtt a beruházásokkal, akkor ott valamilyen kormányzati trükköt érdemes keresni.
Aki pedig keres, az talál, pláne, ha nincs nehéz dolga. A statisztikai adatokból ugyanis könnyen kiolvasható, hogy - a már említett közfoglalkoztatási expanzió mellett - olyan területeken nőtt látványosan a foglalkoztatás, mint például az adminisztratív tevékenységek. Ráadásul a béreket vizsgálva a köz- és a versenyszféra között egyre inkább nyílik az olló, és sajnos nem a versenyszféra javára, amit további aggodalomra ad okot.
A versenyszférában viszont továbbra is visszaesés tapasztalható. A legfrissebb adatok szerint 20 ezer fővel csökkent a foglalkoztatottak száma az előző évi azonos időszakához képest. Az pedig mindenki számára világos, hogy a kormányzati expanzió helyett a versenyszféra tudná kihúzni az országot a gazdasági kátyúból.
Nem túl jó kilátások
Az év utolsó két negyedévére a munkaerőpiaci előrejelzések borús képet festenek. Két régiót leszámítva – Nyugat-Magyarország, Észak-Alföld – csökken a munkaerő felvételi hajlandóság.
Komoly aggodalomra ad okot, hogy éppen a legkritikusabb régiókban romlik a helyzet. Az észak-magyarországi, vagy dél-dunántúli régióban például egyáltalán nem várható előrelépés még az utolsó negyedévben sem. Ez talán a munkaerő belső vándorlásának is köszönhető - a nagyobb tudással és tapasztalattal rendelkező munkavállalók inkább az olyan régiókban próbálnak szerencsét, ahol jobbak a munkakörülmények. (Ilyen például Nyugat-Magyarország.) A régiók közötti jelentős eltérések felerősítik a magyar munkaerőpiaci problémákat.
Várható-e előrelépés?
Ahogyan már korábban is megírtuk, a munkahelyvédelmi akcióterv inkább nevezhető egy munkaerő megtartási programnak, mintsem foglalkoztatás növelőnek. Ráadásul még a költségvetési kerete sincs meg a majd 300 milliárdos programnak. A versenyszférában tapasztalható negatív tendenciák viszont komoly problémákhoz vezetnek. Beruházások hiányában nem várható a foglalkoztatás „valós” növekedése, és a munkanélküliség sem fog csökkenni. A tendenciák megváltozásához javuló gazdasági környezetre és a bizalom növekedésére lenne szükség, ehhez viszont gazdaságpolitikai fordulat szükséges. Mivel Magyarország tőkeszegény ország, szükségünk van a külföldre, így nem elüldözni kell azt, hanem ösztönözni. Igaz ez a pénzintézményekre is, hiszen zombibankokra nem lehet építeni a hitelezési rendszert. Azt pedig már Széchenyi István is megírta, hogy hitel nélkül egy gazdaság sem működőképes.
