Mi már az elején megmondtuk. Mára pedig kormányzati szinten is kénytelenek voltak belátni, hogy a közoktatásra ráerőltetett, ötvenes éveket idéző centralizálás működésképtelen. Hoffmann Rózsa utóda, a jelenlegi köznevelésügyi államtitkár Czunyiné Bertalan Judit arról beszélt legutoljára, hogy akár már a mostani a tanévben benyújthatják azokat a törvénymódosításokat, amelyekkel újra megerősítenék a helyi vezetést az oktatásirányításban.
De nemcsak a közoktatás irányításával, hanem a tankönyvkiadással is meggyűlt a baja az államnak. A 12 milliós példányszámú tankönypiac jelenleg 68 százalékban állami kézben van. A tankönyvpiac így súlyosan beszűkült, a tankönyvek ideológiai befolyásoltságát még Czunyiné sem cáfolta. Az iskolakezdéskor pedig a tankönyvek kiszállítása körül is újabb botrányok robbantak ki.
Eközben pedig folyamatosan érkeznek a rossz hírek külföldről. A legfrissebb OECD-jelentés borús képest fest a magyar közoktatásban végbemenő folyamatokról. Az oktatásra fordított állami kiadásoknál az OECD országok között hátul kullogunk, és bár hivatkozott felmérés nem a legfrissebb, a helyzet azóta csak romlott.
Ugyanakkor nincs minden remény veszve: egy összehasonlító kutatásban létrehozott közoktatás hatékonyságát mérő index szerint Magyarország nemzetközi összehasonlításban a negyedik. Az indexet a PISA-felmérés során kialakult átlagos pontszám, a tanári fizetések nagysága és az osztályok létszáma alapján számolták ki. Vagyis hiába szereplünk egyre gyengébben a PISA-felmérésben, valójában így is a maximumot hozzák ki magukból a tanárok és a diákok. Bele se merünk gondolni, hogy mi lenne, ha kormányunk közben nem szétverné nagyszerű ötleteivel, hanem inkább anyagilag is méltó helyen kezelné a közoktatást.
Visszaalakítják a közoktatást
A közoktatás centralizálását mi is figyelemmel követtük, és a kormányzat által létrehozott vízfejről, a Klik működéséről is írtunk részletesen. Úgy tűnik, mára kormányzati szinten is belátták, hogy a közoktatás ilyen mértékű centralizálása minden, csak nem működőképes és hatékony.
Az előző héten még csak a volt oktatási államtikár - akinek a felügyelete alatt zajlott az államosítás - Hoffmann Rózsa coming outolt a Klik működésével kapcsolatban. Hoffmann Rózsa, aki az iskolák állami kézbevételekor egyenesen sikertörténetnek nevezte a közoktatást centralizációját, most az RTL Klub Híradójának azt mondta, hogy ő már akkor is azt mondta, hogy ez nem fog működni.
Mindebből két dolog következik. Először is, ki utasította Hoffmann Rózsát a centralizációra, ha ez az egész messze volt az ő elképzeléseitől? Másrészt, ha a problémát már akkor tudta, és a központosítást szakmailag zsákutcának tartotta, miért hagyta az egész oktatási rendszert az összeomlás felé száguldani, miért vezette ezt a folyamatot négy évig? Az első kérdésre könnyű a válasz: A NER-ben ugyanis a fejétől bűzlik a hal, immár Hoffmann Rózsa is kimondta, hogy a feje fölött döntöttek az oktatási kérdésekről. A második kérdést csak ő maga tudná megválaszolni, mindenesetre óriási felelőssége van a magyar közoktatási rendszerben végbement rombolásban, amin cseppet sem tompít az utólagos "én már akkor megmondtam" károgás. Tetszett volna időben kiállni az elvekért.
"Menetrendszerűen, pontosan és zökkenőmentesen zajlott az iskolák állami fenntartásba vétele" – jelentette ki Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár 2013. január 8-án.
"Egy központból 198 tankerületet közvetlenül lehetetlen jól irányítani" – mondta az RTL Klub Híradójának Hoffmann Rózsa 2014. szeptember 17-én.
Most azonban a jelenlegi köznevelésügyi államtitkár Czunyiné Bertalan Judit is arról beszélt, hogy akár már a mostani a tanévben benyújthatják azokat a törvénymódosításokat, amelyekkel újra megerősítenék a helyi vezetést az oktatásirányításban.
Államosítás után természetes a tankönyvkáosz
“Nincsen szó a tankönyvpiac államosításáról” - nyilatkozta Hoffmann Rózsa még 2013 augusztusában a Hír Televíziónak.
Ennek ellenére a tankönyvkiadást is államosította a kormány, ezzel egy újabb 14 milliárdos piacot sikerült megfelelő kezekbe újraosztani. A 12 milliós példányszámú tankönyvpiac jelenleg 68 százalékban állami kézben van. Jövőre a tervek szerint már csak egy állami tankönyvkiadó lesz, így a piac 80 százaléka lesz majd állami kézben.
Ennek következményeként a tankönyvpiac súlyosan beszűkült, a tankönyvek ideológiai befolyásoltságát még Czunyiné sem cáfolta, noha szerinte eddig is volt ideológia a tankönyvekben. Az iskolakezdéskor pedig a tankönyvek kiszállítása körül is újabb botrányok robbantak ki.
A jelenlegi rendszer azonban a tanárok választási lehetőségének elvételével, valamint az egyen tankönyv bevezetésével nem csupán elvette a tanároktól a választás lehetőségét. A felelősség mostantól a központosítást végrehajtó és az egyen tankönyveket minden diákra rákényszerítő kormányzaté. Ahogy immár a kormányzaté a felelősség a hibákért is. Ez pedig a legfontosabb különbség a plurális rendszer és a jelenlegi központosított között. Ezért vállalnia kell a felelősséget az általa támogatott tankönyvekért, azok szétosztásában felmerülő hibákért az illetékes tárcának.
Újabb OECD-jelentés, újabb rossz hírek
Az alábbi OECD-felmérés csak a 2008-11-es időszakot jellemzi. De már itt is világosan látható az oktatásra fordított állami kiadások csökkenése, amelyek az azóta eltelt időszakban sem javultak és már eleve alacsonyak voltak. 2011-ben mindössze a GDP 4,4 százalékát tette ki az oktatási intézmények támogatására fordított összeg, ami a törökországi és szlovákiai mutatóval együtt a három legalacsonyabb rátát jelenti az OECD országok között.
Jelentős különbségek vannak a különböző végzettségűek foglalkoztatottsága és keresetei között is. A felmérés szerint Magyarországon az érettséginél alacsonyabb képzettséggel rendelkezők és a felsőoktatási végzettséggel rendelkezők munkanélküliségi rátája közötti különbség a harmadik legnagyobb az OECD országok között. Magyarul: ha valaki jó eséllyel akar anyagi függetlenséget későbbi éveiben, - a kormányzati híresztelésekkel ellentétben - a legjobb amit tehet, hogy lediplomázik.
Fontos mutatószám, hogy a felsőoktatási végzettséggel rendelkezők több mint kétszer annyit is keresnek, mint a diploma nélküliek. Eszerint a magyar munkaerőpiac más országokéhoz képest az átlagnál jóval nagyobb értékben honorálja a felsőfokú képesítést.
Nyelvtudás
A kormányzat oktatáspolitika a centralizációs kísérlet mellett sem adott választ a magyar közoktatás egy másik fontos problématerületére: a nyelvoktatásra. Bár évről évre kevesebb diák van és érettségivel is kilehet váltani a nyelvvizsgát, ez még nem magyarázza önmagában a csökkenést.
Természetesen nincs egyenes összefüggés a nyelvvizsgák száma és a valódi nyelvtudás között, (sőt, bizonyosan megérne egy vitát, hogy szükség van-e egyáltalán nyelvvizsga bizonyítványokra, vagy az is „csak egy papír”, állásinterjún sem azt kérik), ám de az Eurobarométer 2012-es felmérés eredményét a téma szempontjából érdemes feleleveníteni.
A tanulmány szerint Magyarország áll a legrosszabbul a nyelvismeret terén az Unión belül: hazánkban a megkérdezettek 65 százaléka egyetlen idegen nyelvet sem beszél. Ez a szám pontosan közelíti a népszámláláson megismert adatokat, ahol is 6,36 millióan mondták azt, hogy a magyaron kívül nem beszélnek más nyelven. Hogyha ezekhez az adatokhoz hozzávesszük az évről-évre romló nyelvvizsgaarányokat is, akkor kijelenthető, hogy Magyarországon egyáltalán nem javulnak a dolgok a nyelvtudás terén.
Láthatóan ezen a területen is teljesen kaotikus volt a II. Orbán-kormány tevékenysége. Először feldobták a kötelező németet, mint első nyelvet, majd a felhördülés után egy sokkal életképesebb tervvel állt elő az államtitkárság: a nyolc osztályos gimnáziumokban kötelezővé tették volna -az egyébként holt nyelvnek számító - latint.
Egy oktatási rangsor, amelyben jól teljesít Magyarország
A negatív folyamatok ellenére van fény az alagút végén. Tanulságos kutatást tett közzé GEMS Education Solutions oktatással foglalkozó tanácsadó cég. A felmérésben létrehozott közoktatás hatékonyságát mérő index szerint Magyarország nemzetközi összehasonlításban a negyedik. Az indexet a PISA-felmérés során kialakult átlagos pontszám, a tanári fizetések nagysága és az osztályok létszáma alapján számolták ki.
Az általános iskolai és középiskolai pedagógusok csak az 53 százalékát keresték 2012-ben a 25-64 év közötti felsőoktatási végzettséggel rendelkező munkavállalók keresetének, ami a második legalacsonyabb mutató az OECD országokban. Ez azt jelenti, hogy az anyagi lehetőségekhez mérten más országokhoz képest meglepően jól teljesítenek a magyar tanárok és diákok. Mindezt úgy, hogy hazánk nem szerepel túl fényesen a PISA-felméréseken.
Ha pedig a tanárok és a diákok a mostoha körülmények ellenére is a maximumot hozzák ki magukból, akkor a mindenkori kormánynak is kötelessége lenne maximumot nyújtani finanszírozás terén. Ennek ellenére a rövid távú költségvetési érdekek folyamatosan felülírják az oktatáspolitika és vele az ország hosszú távú érdekeit.