Az elmúlt két év során a Fidesz jelentősen átalakította a magyar adórendszert. Progresszív, többkulcsos adózás helyett bevezették (a majdnem) egykulcsos szja-t, miközben a bevételkiesést új adókkal, járulékokkal és illetékekkel próbálták kompenzálni. A kormány nem titkolt szándéka volt, hogy az egykulcsos adó révén, egyrészt felpörgetik a nemzetgazdasági teljesítményt – köszönhetően egyfajta fogyasztási bummnak –, másrészt a kedvezőbb adózási rendszer miatt megkezdődik a gazdaság kifehérítése. Az átrendeződés miatt pedig elhanyagolható lesz az adóbevételek csökkenése.
A gondolatmenet metódusa roppant egyszerű: ha csökkenek az adóterhek, akkor egyre többen térnek át a feketegazdaságból a tisztességes rendszer világába. Ezáltal a bevételek kevésbé csökkenek, a foglalkoztatás nő, és a fogyasztási expanzió révén, a nemzetgazdasági teljesítmény is felpörög.
Az, ami elméletben egyszerűnek tűnt, a gyakorlatban megbukott. Az egykulcsos adó egyértelműen csődöt mondott. Nem pörgette fel a GDP-t, ráadásul a gazdaság úgynevezett kifehérítése sem kezdődött el. A nem hatékonyan működő adórendszer, valamint a felderítéseket illetően alacsony hatásfokkal működő adóhivatal egyöntetűen azt eredményezte, hogy az alacsonyabb szja kulcs ellenére, az adóelkerülők továbbra is a feketegazdaságban maradtak. Ráadásul az adóék emelkedése újabb ösztönző lehet, hogy ez az állapot fennmaradjon. Az új adórendszernek nincs pozitív hatása a nemzetgazdaságra. Ezt láthatjuk a legfrissebb GDP adatokon, illetve a reálbérek alakulásán is.
Mik vezettek a bukáshoz? Sorra vesszük az okokat.
