A Fővárosi Ítélőtábla 2012. február 10-én súlyosbította a Fővárosi Bíróság ítéletét Geréb Ágnes ügyében. A bábát öt helyett tíz évre tiltották el a szülész-nőgyógyász, valamint a szülésznői tevékenység gyakorlásától, és helyben hagyták a két év letöltendő fogházbüntetést.
Geréb Ágnes rendkívül megosztó személyiség: sokan gyűlölik, míg mások egyenesen rajonganak érte. Egy biztos: központi szerepet játszik abban, hogy hazánkban azotthonszülés már-már vallási hevületet kiváltó vitává fajult, amelyben eltűntek az árnyalatok, a józanság és a kompromisszumok lehetősége.
Mi szeretnénk elkerülni, hogy a vallásháború közepébe kerüljünk. Értékelést nem is mondunk sem az otthonszülésről, sem a Geréb-ügyről. Azt viszont megnéztük, hogy is néz ki ez az egész nemzetközileg.
Összehasonlítva a magyar szabályozást a nemzetközivel, megállapítható, hogy nem különleges a magyar helyzet - és az újonnan elfogadott szabályozás előtt sem volt az. Az otthonszülés jellemzően nem részletesen szabályozott terület. Európa országainak többségében a biztosítók saját döntése, hogy finanszírozzák-e azt, és több olyan országot is találunk - köztük hazánkat -, ahol egyáltalán nem. Vannak olyan államok, ahol a szabályozásnál a biztonság a legfontosabb tényező, míg mások ezzel csak minimálisan foglalkoznak. Az otthonszüléshez szükséges képesítések hazánkban szintén az EU-s átlagnak felelnek meg.
Egyetlen markáns eltérés figyelhető meg: a téma nagyfokú hazai átpolitizáltsága. Ez egyfelől a befolyásos orvos-lobbinak, másfelől pedig az „otthonszülés”-lobbi igencsak erőteljes kommunikációjának köszönhető.
Az általunk is nem egyszer elemzett felsőoktatási törvény több szempontból is komoly aggályokat vetett fel – nem csak itthon, de nagyon úgy néz ki, hogy az Európai Unióban is.
Brüsszelből érkező hírek szerint, újabb magyar törvény – jelesül a nemzeti felsőoktatásról szóló – nem látszik megfelelni az európai normáknak. A Bizottság szerint fennáll a veszélye annak, hogy sérti a személyek szabad áramlásának európai elvét. Ezen mi annyira nem lepődünk meg, hiszen korábbi írásunkban jeleztük, hogy ez várható.
A legfontosabb kérdés az, hogy mi történik majd a most felvételizőkkel, ha a Bizottság elmarasztalja hazánkat.
2012. február 6-án, egy héttel a tavaszi parlamenti ülésszak előtt, megtartotta hagyományos, a sorban immár tizennegyedik évértékelő beszédét Orbán Viktor. Strasbourgi felszólalása, a Le Monde-nak adott interjúja, valamint Lázár János szavai után, az elemzők/újságírók többsége egy konszenzusra törekvő, békülékeny hangvételű beszédre számított. Nem pont így történt.
A hazai pályán és hazai közönség előtt általában (most is) jó teljesítményt nyújtó Orbán világossá tette: továbbra is szinte száz százalékig kitart a legtöbbet támadott döntések (egykulcsos adó, felső- és közoktatás), valamint az unortodoxnak tekintett lépések (válság- és bankadó, végtörlesztés) mellett.
Megegyezni persze szívesen megegyezik bárkivel. A bárki azonban csak az lehet, aki Magyarország megújítását segíti, vagy legalábbis nem megy vele szembe. Kérdés, hogy kikre gondolhat a miniszterelnök, hisz a tőle balra és jobbra állókkal való összefogást gyakorlatilag kizárja, valamint az európaiak okoskodó aggodalmaskodásával sem óhajt törődni. Vagy mégis? Lehet, hogy a megegyezés szándéka az IMF-re és az EU-ra vonatkozott?
Az elkövetkező hetek, hónapok politikája fogja megmondani, hogy a „konszolidációs időszak" mindössze a maradék szavazótábornak és a külföldnek szóló, üres retorikai fordulat-e vagy valami annál több.
Értékeljük az évértékelőt!
Forrás: MTI
Minden úgy jó, ahogy van
Magabiztos, az elmúlt év döntéseit büszkén vállaló, a megkezdett úton továbbhaladni szándékozó miniszterelnök beszélt tegnap délután a Millenárisra meghívott vendégek előtt. Önkritikát egyedül az „unortodoxnak" tekintett gazdasági megoldások kapcsán figyelhettünk meg:
Nem volt éppen életem legelegánsabb lépése, ahogy ellentmondást nem tűrően kivetettük a bankadót, a válságadót, majd a végtörlesztést.
Nem volt tehát elegáns, de nem volt mese: mivel „a szocialisták eltüntettek mindent, ami sűrűbb volt a levegőnél"meg kellett tenni. Pont.
Minden más, a mi írásainkban is vizsgált lépés (legalábbis amikre kitért a csaknem egy órás beszéd alatt) úgy jó, ahogy van. Marad az egykulcsos - kétkulcsos - adórendszer, a megkezdett úton folytatódik az oktatáspolitika teljes átalakítása, no és persze az államadósság ellen meghirdetett háború. Ezek szolgáltatják ugyanis az alapot a végső cél – egy erős, független, szabad Magyarország – eléréséhez, ahol:
egy olyan középosztály legyen a társadalom vezető csoportja, aki képes a visszakapaszkodni akarókkal és azokkal a nyugdíjasokkal, akik munkával élték le az életüket megegyezésre jutni.
Megegyezés, de kivel?
A cél elérése érdekében „törekednünk kell a megegyezésre, törekednünk kell a viták békés rendezésére mindenkivel, aki Magyarország megújítását támogatja, vagy legalábbis elfogadja."
A várva várt megegyezés ígérete tehát valóban megjelenik, de a gondolat a már jól ismert harcos tematikával folytatódik: „de a legkeményebben harcolni fogok minden olyan politikával és törekvéssel szemben, ami vissza akarja hozni azt a rendszert, ami válságba sodorta az országot."
A miniszterelnök logikáját követve, azt kell mondanunk, hogy szinte minden politikai ellenséget ellenfelet ez utóbbiak körébe sorol:
Akik tőlünk balra állnak, azok a teljes önfeladásban szeretnek jeleskedni. Mindent eladtak, amit lehetett, és ugyanígy eladnának mindent. Ők bármiről, bárkivel hajlandóak megegyezni.
Akik tőlünk jobbra állnak, nem hajlandóak megegyezni senkivel, így őket nem lehet komolyan venni.
A parlamenti pártok közül egyedül talán az LMP eshet bele abba - a meglehetősen soványka – halmazba, akiket nem zárt ki szinte azonnal a kormányfő a jövőbeli konszolidációs politika szereplői közül. Ők viszont jelenleg éppen azzal próbálják megtartani/növelni saját szavazóbázisukat, hogy az Orbán-rezsim megdöntését ígérik támogatóiknak.
Az éppen formálódó (bár már most konfliktusokkal teli) Ellenzéki Kerekasztal tagjainak legfontosabb összekötője szintén a jelenlegi kormánnyal szembeni teljes ellenállás, valamint a 2014-es leváltás reménye.
Marad tehát az, aki már eddig is velük van
Jól mutatja ezt, hogy az ellenzéki frakcióvezetők reakciója egyöntetűen negatív volt (hazugságbeszéd, keszonbetegség, vesztes, megtört ember felolvasása), míg a Fidesz és a KDNP a beszédet pozitívan fogadta, örömmel üdvözölve a konszolidációs időszak kezdetét.
Mi lesz az unióval?
A jól felépített, keretes szerkezetű, a múltat és jövőt összegző beszéd leginkább ellentmondásokkal teli eleme az unióhoz való hozzáállás kérdése volt. A miniszterelnök egyfelől hosszú perceket áldozott Európa és az unió jelenlegi helyzetének ecsetelésére, világosan jelezvén ezzel, hogy Magyarország jövőjét, a sokszor hevesen támadott EU-n belül képzeli el. Mondhatnánk úgy is: ez esetben valóban a megegyezés a cél. Ugyanakkor most is kiosztott néhány sallert (bár kétségtelenül finomabbakat, mint ezelőtt) a brüsszeli döntéshozóknak:
Európa lassan olyan lesz, mint az alkohol - nagy célokra inspirál, de megakadályoz abban, hogy elérjük azokat. (…) Ne törődjünk az értetlenséggel, az európaiak okoskodó aggodalmaskodásával.
Ez már csak azért is érdekes, mert az Európai Bizottság által kifogásolt kérdésekkel (amikről ezúttal hallgatott) kapcsolatban már többször megígérte: minden kérést és észrevételt figyelembe vesz a kormány, és amennyiben szükséges, változtat. Más választási lehetősége nem is igazán van – már ha továbbra is igényt tart az újabb IMF-segítségre.
Valahogy így lehetne összefoglalni a képzavart: egyrészt marad minden úgy, ahogy eddig volt (mivel nekünk van igazunk), de azért hajlandóak vagyunk változtatni (mert ugyebár az a mi érdekeinket szolgálja, kapunk hitelt cserébe), amúgy meg úgyis csak piszlicsáré ügyeken akadékoskodnak ezek az EU-IMF bürokraták.
Reméljük, Brüsszelben nem ezt olvassák ki a sorok közül. Ugyanis egyáltalán nem olyan rózsás az ország helyzete, ahogy azt Orbán Viktor láttatni kívánja, és sajnos nagy szükségünk van a segítségre.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
Annak ellenére, hogy sokszor lehetetlen vállalkozásnak tűnik, időről-időre megkísérlünk eligazodni a gyakran átgondolatlan, egymásnak is ellentmondó célokat, valamint az ezeknek többé-kevésbe megfelelő intézkedéseket megvalósító kormányzati oktatáspolitikában.
A sokszor érthetetlen intézkedések között azonban időről-időre fel lehet fedezni olyan lépéseket, amelyek világos üzenetet közvetítenek. Ilyen például az, hogy az állami felsőoktatás egyik fő célja az állami bürokrácia szakember-igényének biztosítása. Az elmúlt időszak intézkedéseiben (Nemzeti Közszolgálati Egyetem, keretszámok, az állam szerepének növelése a felsőoktatási intézményekben) egyértelműen tetten érhetjük a kormány ideálját a független értelmiséget felváltó, államfüggő nemzeti középosztályról.
Még akkor is, ha az ehhez a célhoz vezető út is tele van átgondolatlansággal.
Magyarország miniszterelnöke szerint a Malév leállásához vezető folyamatot az gyorsította fel, hogy „ménkűként" sújtott le hazánkra az Európai Bizottság támogatásokat tiltó határozata. Amennyiben a kérdést alaposabban megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy ez egyáltalán nem volt annyira váratlan - az eseményeket inkább egy pontosan előrejelzett viharként lehetne jellemezni.
Az unió támogatást megtiltó döntése ugyanis a vonatkozó közösségi jogi szabályok és joggyakorlat szerint előre várható volt. Meglehetősen egyértelmű a közösségi szabályozás olyan értelemben, hogy ilyen támogatások csak átmenetiek lehetnek, valamint nem a működés fenntartására, hanem a cég átstrukturálására, újraszervezésére fordíthatóak.
Mindezek a szabályok valószínűleg a kormányzat előtt sem lehettek ismeretlenek, hiszen a korábbi támogatásokat is be kellett jelenteni az Európai Bizottságnak.
A Malév mostani leállása nem tekinthető rendkívülinek az európai nemzeti légitársaságok körében. A XXI. század elejétől kezdve - a légi közlekedést hátrányosan érintő körülmények és válságok miatt - a belga, a svájci és az olasz nemzeti légitársaság is csődbe ment, s a „helyükön" új cégeket kellett létrehozni.
Mi a Ténytárnál nagyon büszkék vagyunk arra, hogy olvasóink gyakran hívják fel a figyelmünket olyan témákra, illetve esetleges hiányosságokra, amiket mi nem vettünk észre. Legutóbbi elemzésünkben megkíséreltük összegyűjteni a II. Orbán-kormány fennállása óta meghozott, a közbeszédben „lexekként” elhíresült jogszabályokat.
Ezek azok a jogszabályok, ahol leginkább tetten érhető, hogy a hatalom birtokosai a törvényhozást valaki mellett, vagy épp ellenkezőleg: valaki ellen használják fel. Akkora mennyiségről van szó, hogy néhány bizony kimaradt az eredeti felsorolásból.
Szerencsére ti segítettetek abban, hogy a lista tovább bővüljön. Mivel úgy érezzük, hogy ez esetben a dicsőség nem csak a miénk, úgy döntöttünk, egy külön blogbejegyzésben megmutatjuk, mely lexeket köszönhetjük a ti figyelmeteknek.
Egyúttal arra buzdítunk mindenkit, ha úgy érzi, valamit nem jól, esetleg hiányosan dolgoztunk fel, ne legyen rest, jelezze nekünk. Ígérjük, minden esetben figyelembe vesszük a javaslatokat!
Még egyszer köszönjük, hogy olvassátok a Ténytárt és segítitek a munkánkat!
(És lassan már bízunk benne, hogy több „lexet" nem találtok :).)
Annak ellenére, hogy a Fidesz gyakorta hangoztatta: véget vet a szocialisták „uram-bátyám” típusú hatalomgyakorlásának, a kormányzó pártszövetség személyzeti politikája, illetve bizonyos, általa elfogadott jogszabályok nem ezt a képet sugallják.
Összeszedtük azokat, a közbeszédben „lexekként" elhíresült törvényeket, ahol leginkább tetten érhető, hogy a hatalom birtokosai a törvényhozást valaki mellett, vagy épp ellenkezőleg: valaki ellen használják fel.
2012. január 1-jén megszűnt a biztosítási elvű rokkantsági rendszer, és segélyezési alapú váltotta fel. A változás legfontosabb értelme, hogy ezen szabályok sokkal könnyebben módosíthatóak.
Bár még kevesen érzékelték az új juttatás összegének csökkenését, azonban egyes hatások már most is láthatóak. Így azok a rokkantnyugdíjasok, akik még nem érték el a nyugdíjkorhatárt, már nem nyugdíjasok, s így nem jogosultak többek között kedvezményes BKV-bérletre sem.
Az első Gyurcsány-kormány „Száz lépés" programjának egyik eleme volt a gyermekek életkezdési támogatása, az úgynevezett „babakötvény". A brit példákra figyelemmel kialakított rendszer célja az volt, hogy állami támogatással, kamatadómentességgel, kedvező feltételekkel támogassa a gyermekek érdekében folytatott hosszútávú megtakarításokat.
A konstrukció hosszabb távon minden érintett számára megérte volna, azonban az elmúlt öt év tapasztalatai mégis felemásak. A bankok rövidtávú céljait kevéssé, csak a hosszútávúakat szolgálta a babakötvény, így igazán előnyös megoldásokkal nem jöttek elő. A hosszútávú céljaik helyett csak a rövidtávúakra koncentráltak, mindenáron most akartak pénzt a hosszútávú lehetőségből. A legjobb feltételeket hosszú évek után is az Államkincstár kínálja.
Így aztán bizonyos mértékben nem is teljesen alap nélküli, hogy – egyes kiszivárgott hírek szerint – fontolgatja a kormány az államosítást.
Tavaly novemberben, amikor Pleschinger Gyula, az Állami Adósságkezelő Központ vezetője a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára lett, gyorsan kiszivárgott a sajtóba a hír: utóda a meglehetősen erős jobboldali kötődésekkel rendelkező bankár, Töröcskei István lesz. Az információt megerősítette az ÁKK stratégiai igazgató-helyettese, valamint maga az érintett is (egyedül az NGM próbált még maszatolni), aki egyben azt is kijelentette:„ha megtörténik a kinevezés, lemondok mindenről.” Nem így történt.
Mondanunk sem kell, a sajtóértesülések ez esetben is igaznak bizonyultak, Töröcskei november 15-én elfoglalhatta új hivatalát, lemondania azonban nem kellett semmiről. A kormány ugyanis ezúttal is a már jól bevált módszerhez folyamodott: a 2012-es költségvetést megalapozó törvénybe „belecsempésztek" egy olyan módosítót, amely lehetővé tette, hogy az Államadósság Kezelő Központnál ne kelljen alkalmazni az addig hatályos összeférhetetlenségi szabályokat.
Így maradhatott a nem egészen két és fél éve alakult Széchenyi Kereskedelmi Bank elnöke is, aki egy kormányrendeletnek köszönhetően, a tavalyi háromszorosát, 1 milliárd forintot kapott mozgássérült személyek új gépkocsi vásárlásának támogatására. A pályázati kiírás azonban több sebből vérzik.
A jó erkölcs szabályai
Megnyugtatásul közöljük olvasóinkkal: a „jó erkölcs szabályait" követve, volt olyan tulajdon, amiről mégiscsak lemondott (annak ellenére, hogy erre jogszabály ugyebár nem kötelezte – szóval le a kalappal) a Simicska Lajossal „mély baráti kapcsolatot ápoló" Töröcskei. Mindössze két nappal kinevezése után, eladta 29,9 százalékos részesedését a Hír TV-ből, valamint 75 százalékos részesedését a Lánchíd Rádióból. (Mindkettőt egyébként Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet igazgató-főszerkesztője vásárolta meg – szóval nem kell aggódni, jó kezekbe került.)
Bár a média hatalmát eszünk ágában sincs alulértékelni, maradt még bőven olyan tulajdon a bankár kezében, ami a korábbi szabályok szerint összeférhetetlennek minősült volna. Így például résztulajdonosa a Járai Zsigmond nevével fémjelzett CIG Pannónia Biztosítónak. A 2010-es kormányváltás után bekerült a Mol felügyelőbizottságába, a Mavir Zrt. igazgatósági elnöke lett, valamint tulajdonosa a megújuló energiatermelésben utazó PannErgynek, a dörgicsei Pántlika Pincészetnek és a Gödöllői Tangazdaságnak.
Ha Széchenyi ezt tudná
Ha ez még nem lenne elég, akkor a Széchenyi Kereskedelmi Bank tulajdonosa és elnöke is egyben, ami szintén kizáró ok lehetett volna anno. Ez a bizonyos bank, illetve az általa irányított konzorcium, éppen most kapott - természetesen rendeleti úton - háromszoros kormányzati pénzt arra, hogy súlyosan mozgássérült személyek új gépkocsi megvásárlásához támogatást kapjanak.
Az egyébként nagyon helyes kormányzati segítség azonban több sebből vérzik. Az új autók közül kizárólag a Suzuki Swift 1.2 GLX típust lehet állami támogatással megvenni, amelyben nincs automata sebváltó, nagyobb kerekes szék szállítására pedig alkalmatlan. Ráadásul a kedvezménnyel nem lehet bármelyik Suzuki-márkakereskedőnél vásárolni, csak a minisztérium pályázatán nyertes konzorcium tagjaként szereplő M1 Autó Planet Kft.-nél. Emellett szűkítették a támogatást igénybe vehetők körét - csak születési rendellenességgel születettek pályázhatnak, balesetben mozgáskorlátozottá váltak nem -, a vásárlónak pedig mindenképpen hitelt kell felvennie (természetesen a fent említett konzorciumtól) még akkor is, ha egyébként rendelkezik a teljes vételárral. Miként a MEOSZ fogalmaz, a „pályázat figyelemre méltó elemeit” taglaló, meglehetősen keserű hangvételű cikkében:
Amennyiben a Jogosult nagyobb összeggel rendelkezik, mint a c. termékben megadott kezdőrészlet úgy a nyertes Pályázó, vagy az általa megjelölt pénzintézet azt köteles betétként kezelni, - amennyiben azt a jogosult igényli, - melynek terhére történik a törlesztő részlet havonkénti levonása olyan módon, hogy az a támogatott számára a felmerülő költségek csökkenését eredményezze."
Magyarul: a kiíró előírja, hogy ha a vevő rendelkezne is a támogatás levonása utáni vételár teljes összegével, akkor is hitelt kell felvennie. Maximum a pénzét beteheti (némi kis kamatért) a pénzintézethez, aki ebből vonja le a törlesztő részletet. Még magyarabbul: a győztes konzorcium akkor is garantált bevételhez jut, ha nem a saját pénzét kockáztatja.
Visszautasíthatatlan ajánlat
A tehát mindenkinek kötelező hitelkonstrukció meglehetősen magas, 27,1–34,24 százalékos thm-et tartalmaz, a futamidő végén pedig 0,7–1,3 millió forintos maradványértéket kell rátenni. Így aztán mire a hitelt igénybe vevő visszatörleszti az összeget, teljes egészében elbukja a flottakedvezménnyel csökkentett önerőt.
Azok számára, akik nincsenek tisztában a jelenlegi vásárlási lehetőségekkel, a hvg ajánlatot kért egy budapesti márkakereskedőtől a fent megadott paraméterekkel rendelkező gépkocsira. „Meglepő módon", az értékesítő a Suzukit 600 ezer forinttal olcsóbban, 2,85 millió forintért árulta, és hasonló feltételekkel – cascóval együtt –, 8,4 százalékos thm-mel terhelt hitelt ajánlott hozzá.
Hogy ismét az érintetteket idézzük: „Csak azon töprengünk, miért az állam ír elő olyan feltételeket, melyek éppen polgárai szempontjából előnytelenek."
Attól tartunk, mi sajnos tudjuk a választ.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
