Az elmúlt időszakban időről-időre napirendre kerül az Európai Unióból való kilépés lehetősége. A brüsszeli döntéshozóknak címzett bírálatok nem állnak távol a Fidesztől sem: tudatosan formált imázsuk része a nemzeti érdekeket, az ország szuverenitását védő párt képe. Az unió elhagyásának gondolata azonban hagyományosan a radikális politikai pártok terepe.
Most épp a Jobbiké, amely alkalomadtán előszeretettel éget uniós zászlókat, elnökük pedig népszavazást kezdeményezne a tagság felmondásáról. Kilépni persze lehet, ennek pontos mikéntjét a lisszaboni szerződés tartalmazza. A kérdés csak az, megéri-e. Nem árulunk el óriási titkot, ha kijelentjük: nem.
A kivétel, ami erősíti a szabályt
Az unió fennállása óta egyetlen esetben került sor arra, hogy egy tagállam felmondja uniós tagságát. Grönland 1973-ban, Dániával együtt, annak részeként vált az Európai Unió tagjává. A sziget ekkor még nem rendelkezett saját kormánnyal és ehhez kapcsolódó önrendelkezési joggal. A csatlakozásról tartott népszavazáson hiába voksolt a grönlandiak mintegy 70 százaléka a belépés ellen, az anyaországban a támogató szavazatok kerültek fölénybe.
1979. május 1-jén azonban Grönland széles körű önkormányzatot kapott, és a grönlandi kormány népszavazást írt ki az unióból való kilépésről. A referendumon az euroszkeptikus erők győztek, így a sziget 1985. február 1-jén kilépett az Európai Unióból.
Tekintettel arra, hogy Grönland továbbra is Dánia – tehát egy EU tagállam – része, helyzete különleges. Lakói dán, tehát európai uniós állampolgárok, bár az európai parlamenti választásokon nem vehetnek részt. A külföldiek munkavállalása engedélyhez kötött. Az ország nem része a közösségi áfa-rezsimnek sem.
Mit adtakk nekünk a rómaiak adott nekünk az unió?
Vessünk egy pillantást – a teljesség igénye nélkül – azokra a dolgokra, amelyeket természetesnek veszünk – mert megszoktuk hét év alatt -, hiányukat mégis azonnal megéreznénk.
Elsőként kezdjük a schengeni övezettel. Ha nem leszünk tagjai ennek a rendszernek, akkor visszatér a régi útleveles módszer, az órákig tartó határon rostokolás, a fürkésző tekintetek, és az ezzel együttjáró kellemetlen érzés. Kimaradunk a vámunióból is, így például a magyar vállalkozásoknak sokkal nagyobb terhet fog jelenteni az uniós termékek behozatala, amely az árakat is emeli.
Az unión belüli munkavállalás is elvész, sokkal nehezebben fogunk állást találni például Angliában. Ide tartozik a továbbtanulás; nehezebb lesz uniós tagállamban tanulni, holott az új keretszámokat és a tandíj-összegeket elnézve, sokan fontolgatják a külföldi továbbtanulás lehetőségét.
A hab a tortán az uniós támogatások meglehetősen széles köre. Ha kilépünk, saját forrásból kell autópályát, metrót, hidat építeni, épületeket felújítani. Ráadásul nem csak a jövőbeni támogatásokat veszítjük el, hanem a múltbeli juttatások visszafizetésével is számolnunk kell.
És mit adott nekünk még az EU?
1990 óta (igen, jól látja a kedves olvasó, azóta kapunk különféle formában pénzt az uniótól) csaknem 10 milliárd eurót kapott hazánk. Ha a mostani gazdasági helyzettel, és a jelenlegi gyenge forinttal számolunk, bárki levonhatja belőle a következtetést: ez egyenlő lenne a teljes eladósodottsággal. (Mellékesen jegyezzük meg: pontosan ennyi milliárd forint hitelt szeretne az Orbán-kormány.)
Természetesen, nem csak előnyeink és jogunk van, mint uniós állampolgároknak, hanem kötelezettségeink is. Részt kell venni a döntési folyamatokban, jogharmonizációt kell végrehajtani, el kell fogadni az irányelveket. Emellett természetesen a közös költségvetéshez is hozzá kell járulnunk. Hét év alatt hazánk megközelítőleg 6 milliárd eurót fizetett a költségvetésbe. Ha ezt összevetjük a támogatásokkal, akkor még mindig pozitív irányban van a mérleg, az unió javára.
Nem tágasabb
Tehát lehet nemet mondani, ki lehet lépni, csak éppen nem éri meg, mert - mint általában - az átlagember viseli majd a következményeket. Lehet zászlót égetni és tiltakozni, de akkor ne számítsunk arra, hogy a Nagy Testvér megment minket. Ha ugyanis kilépünk az unióból, nem csak egy szervezetet, hanem egész Európát hagyjuk el.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
„Mindig öröm egy parlamentben felszólalni, mert bármilyen is egy intézmény rendszer, a demokrácia mégis egy parlamentben működik, a parlament a demokrácia szíve, ezt magam is így gondolom, ezért 1990 óta magam is parlamenti képviselő vagyok."
„Másfél év alatt 365 törvényt fogadtunk el. Strukturális reformokat hajtottunk végre. Újjászerveztük a kormányzati rendszert, az 
Forrás: tebege.tumblr.com
