Egy korábbi a szegénység alakulásával kapcsolatos írásunkban azzal foglalkoztunk, hogy a magyarok vásárlóereje hogyan alakul a többi európai országhoz képest. A GfK Vásárlóerő tanulmánya szerint a magyarok 5009 eurós egy főre jutó vásárlóereje az európai rangsorban nyolcadik helyen álló németek 20 ezer 621 eurós vásárlóerejének kevesebb, mint egynegyede. De közép-kelet európai régiós összehasonlításban még lehangolóbb a helyzet.
Már régen nem az a kérdés, hogy a régió éltanulói között vagyunk-e, hanem az, hogy hogyan érjük be régiós versenytársainkat. Lemaradásunk a visegrádi országokhoz képest egyre szembetűnőbbé válik. Az Eurostat adatai szerint 2003-ban az egy főre jutó nettó átlagfizetés még megelőzte visegrádi társainkét. Azóta azonban nagyot fordult a velünk a világ.
Bár az Európai Unióhoz való csatlakozástól sokan fellendülést és jóléti országot vártak, az elmúlt bő tíz év alatt szépen lassan kibuktak a magyar gazdaság hiányosságai, amelyeket azóta sem sikerült megjavítani. Ha igazán korrektek akarunk lenni, akkor a magyar gazdaság sajátos problémáit nyugodtan köthetnénk az elmúlt három ciklus politikájához (Fidesz 1998-2002; MSZP 2002-2010; Fidesz 2010- mostanáig).
A problémák három fő gyökere: a strukturális reformok hiánya - magas újraelosztási arány, cserébe magas adóterhek -, a politikai ciklusok jelenléte - választások előtti és utáni osztogatások, emiatt költségvetési egyensúlytalanságok és bizonytalanságok, majd az ezt követő megszorítások miatt a normálisnál nagyobb ciklikus ingadozások.Minden kormánynak megvolt a maga hibája, így a felelősség alól senki sem bújhat ki.
A Iustitia szobor a Kúrián. Forrás: .jpg)
