A „rezsiháború” elbukott Brüsszelben, ennek költségeit pedig minden valószínűség szerint az állam, vagyis az adófizetők állják majd. Az új, állami közműszolgáltatóval ugyanis befürdött a kormány. A lakossági földgázellátás egész piacát kellene nyereségesen ellátnia úgy, hogy az elmúlt 3 évben a jogszabályi környezet változása miatt minden piaci szereplő távozott a piacról, ráadásul a Brüsszelben elbukott rezsiharc évi több tízmilliárdos költségbe verheti az állami vállalatot is.
De mi a helyzet a fennmaradt közműszolgáltatókkal? Rosszabb helyzetben vannak, mint az elmúlt években bármikor. A leszorított hatósági árak miatt a szemétszállítók, az áramszolgáltatók és a kéményseprők is gyakorlatilag tönkremennek.
A rezsiharc már korábban is szedett áldozatokat: a vidéki „vizes” cégek bevétele drámaian csökkent, a távfűtő vállalatoknak mintegy 60 milliárdos kompenzációt kellett fizetnie, nehogy becsődöljenek, a kéményseprőknél is súlyos ellátási gondok jelentkeztek. A hulladékgazdálkodók csődhelyzete pedig települések százain eredményezheti a szemétszállítás átmeneti leállását. A helyzet mostanra még tovább súlyosbodott.
Rezsicsökkentés: a baj az alapoknál van
A II. Orbán-kormány bevezette a hatósági árazást, amelynek keretében a piaci folyamatok alakulása helyett a fejlesztési miniszter személyes, politikai döntésén múlik a lakossági energiaszolgáltatás árszintje (nem pedig a világpiaci áraktól teszik függővé, ahogy az az Unióban megszokott). Ezzel együtt a rezsicsökkentés egyik legfőbb problémája, hogy semmibe veszi a közgazdaságtan alapfogalmait.
Alapvető ugyanis, hogy egy jószág fogyasztásának mértékét befolyásolja annak ára, tehát az alacsonyabb ár ösztönzőleg hat a fogyasztásra. Az intézkedés, a takarékosság helyett tehát pazarláshoz vezet, de ez nem minden. A csökkentés alanyi jogon jár minden lakossági fogyasztónak, függetlenül annak anyagi helyzetétől, illetve a fogyasztás mértékétől. A gyakorlatban tehát nagyobb lesz azon rétegek megtakarítása, amelyeknek nagyobb az éves fogyasztása, ez pedig leginkább lakásméret-függő.
Mi fán terem a rezsicsökkentés?
A földgázpiacon az állami szolgáltató, a kereskedelmi szolgáltató vagy egy önkormányzati hőszolgáltató nagyságrendileg egyforma áron juthat a földgázhoz. Ha az egyiknek veszteséges (TIGÁZ), akkor a másiknak is veszteséges lesz a szolgáltatás. Ha pedig az állami cég veszteséget termel, akkor azt az állam kipótolja, mégpedig természetesen az adóbevételből.
A folyamat egyszerű: azt a gázárat, amelyet a fogyasztó nem fizet meg a gázszámlában (rezsicsökkentés), azt meg fogja fizetni adóban (vagy más cég a rá áthárított különadójában). Ha gázt fogyaszt, fizetni fog érte, vagy így, vagy úgy.
Ezért a rezsicsökkentés politikája pusztán szavazatszerzés. Az átlag magyar ember örül annak, ha az állam fizet helyette, de nem éri fel ésszel, hogy az állam a polgár befizetett adóforintjaiból fizet.
A közgazdasági szemponton túl a rezsicsökkentés szociális alapon is tévút. Egy szolidaritási alapon nyugvó, alsóbb társadalmi rétegeket célzó támogatási rendszer szükségessége valószínűleg indokolható lett volna, ellentétben a bevezetett egyetemes támogatással. Ez ugyanis nem szolgált másra, csupán a választások előtti „szavazatvásárlásra”. Politikailag viszont a fegyver bevált, nagy szerepe volt a Fidesz hatalmon tartásában.
A gazdagabbak számára aránytalanul többet juttató rezsicsökkentés azonban (az Orbán-kormány sok más intézkedésével egyetemben) csak tovább mélyítette a szegények és a gazdagok közötti óriási szakadékot.
Kicsinálták a közműcégeket
Az elmúlt hónapokban kezd beérni a rezsicsökkentés gyümölcse: szerte az országban mennek tönkre a közműcégek. A szemétszállító cégeknek arra sincs pénzük, hogy a hulladékot elvigyék, a 106 Pest és Nógrád megyei település szemétszállítását biztosító, önkormányzati hátterű Zöld Híd Régió Kft. van a szeptemberi leállás határán. A rezsicsökkentés és a szétbarmolt rendszer miatt jelenleg az egész iparág háromszor drágábban működik, miközben az áremelési tilalom miatt sorra jutnak csődközelbe a hulladékgazdálkodással foglalkozó közszolgáltatók. Eközben pedig az egész rendszer egyik kulcsindikátora, az újrahasznosítás mértéke is drámaian csökkent az elmúlt években az átalakításokból fakadóan. Eddig már több mint 100 településen kellett kijelölni átmeneti szolgáltatót, Pest megye déli részén szintén csődbe ment a hulladékkezelő cég.
A kéménysepréssel foglalkozó cégek is sorra mennek tönkre. A rezsicsökkentés bevételkiesést idézett elő, miközben az adminisztrációs terheik nőttek. Mostanra a szolgáltatási zavarok rendszerszintűvé váltak, ami tűz- és életveszélyes - ezért a kormány a katasztrófavédelembe terelné az ellehetetlenült kéményseprőket. 2016-tól pedig az ellátást egyszerűen államosítják, 500 munka nélkül maradó kéményseprő pedig mehet közmunkára, vagy amerre akar. Az állam az új rendszerrel ráadásul az eddig jól működő kéményseprésből származó adóbevételekből is elesik. Arról pedig semmi hír nincs, hogy az átalakítás mennyi közpénzbe kerül majd.
Forrás: 444.hu
A gázszolgáltatók a rezsicsökkentés és a különadók miatt mostanra annyira veszteségesek lettek, hogy menekülnek az egyetemes szolgáltatói piacról. Extraprofit helyett a gázszolgáltatóknak ugyanis ezen a piacon csupán vesztesége van. A 600 ezer ügyfelet kiszolgáló Főgázt az állam már felvásárolta, a 750 ezres ügyfélkörrel rendelkező GDF Suez és a 650 ezer ügyféllel rendelkező E.ON is visszaadta az engedélyét. A legnagyobb szolgáltató, az 1,2 millió lakossági ügyféllel rendelkező Tigáz júniusban dobta be a törölközőt, az utóbbi két évben ugyanis több tízmilliárdos veszteséget halmozott fel, döntően a piacot alapjaiban felforgató kormányzati intézkedésekből fakadóan. Ezzel az egész lakossági gázpiac - annak minden veszteségességével - az államé lett.
Orbánék közmű cége képtelen gazdaságilag fenntartható módon működni
Orbánék pedig mindeközben megalkották az állami megaközmű-szolgáltatót, a Főgázt, amely mostanra az egész lakossági gázpiacot átvette az eszméletlen veszteségeket termelő piacról menekülő szolgáltatóktól. Bár már önmagában az is kérdéses, hogy miért éri meg az államnak a veszteségeket közpénzből benyelni (hiszen a profitot termelő szabadpiaci szolgáltatást megtartották a szolgáltatók), de ez legyen az állam gondja.
Az azonban már sokkal inkább érdekelheti a lakossági gázpiac ellátottjait, vagyis minden magyar háztartást, hogy az új állami gázszolgáltató hogyan lesz képes ellátni a feladatát. Nos, úgy tűnik sehogy. Ugyanis éppen a napokban kapott kétszer 15 millió forintos bírságot a Főgáz a közmű-szabályozási hatóságtól azért, mert nem nyújtotta be az átvett fogyasztók kiszolgálásának módját bemutató üzleti tervét, vagyis azt, hogy miként fogja a szolgáltatást az adott területen gazdaságilag is biztosítani.
Ez pedig a fűtési szezon beköszöntével óriási problémákat vethet fel, hiszen az összesen 2,5 millió fogyasztó gázszolgáltatásának biztosítása a tél beköszöntével élet-halál kérdéssé is válhat.
Az üzleti terv mindezen felül azért is kiemelten fontos, mert a hatóság ezen keresztül képes felmérni, hogy a mostanra monopolhelyzetbe hozott állami szolgáltató valóban képes-e a teljes magyar lakosság földgázzal való ellátására, valamint benne kell lennie a finanszírozási kérdések megoldásának is. Ez pedig azért fontos, mert az Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt. (ENKSZ) irányítása alatt álló Főgáz ugyanis állami cégként nem lehet veszteséges, ugyanakkor a veszteségét nem pótolhatja az állam, mivel az a jelenlegi EU-s szabályok alapján tiltott állami támogatásnak minősülne.
Az állam elbukta a rezsiharcot Brüsszelben: százmilliárdos állami veszteség van kilátásban
Nyolc pontban nem felel meg a magyar szabályozás az uniós előírásoknak - amelyeket korábban Magyarország is elfogadott - ezekből kettő esetében pedig esély sincs a kompromisszumra, ezért óriásit, 2018-ig 100-130 milliárd forintot bukhat az ország. A bukta a rendszerhasználati díjjal kapcsolatos (ez a díjtétel tartalmazza a termék házhoz szállításának teljes költségét, az infrastruktúra fenntartásának költségeivel együtt). Mivel a villany és a gáz árát nem lehetett a végletekig lenyomni, a kormány leginkább a fenti díjban elszámolható költségeket csökkentette, ezzel csökkentve a lakossági szolgáltatás árát, miközben közműadót is kivetett a szolgáltatókra, így a szolgáltatókból két oldalról préselve ki a tőkét.
Most azonban, hogy a lakossági szolgáltatók jelentős részét az új, állami szolgáltató látja el, a rendszerhasználati díjat - egyetemes szolgáltatóként - neki kell fizetnie. Ennek költsége a Figyelő számításai szerint évente 40-45 milliárd forint, amelyet valamilyen úton módon az állami cégnek kell előteremtenie.
Nem csoda hát, hogy késnek az üzleti tervvel...
Nagy kérdés tehát, hogy hogyan fog sikerülni az állami közműszolgáltatónak ellátnia egy egész piacot nyereségesen úgy, hogy az elmúlt 3 évben a jogszabályi környezet változása miatt minden piaci szereplő távozott a piacról, ráadásul rájuk szakadt a Brüsszelben elbukott rezsiharc évi több tízmilliárdos költsége is. Persze a jogszabályi környezet gyorsan változhat - főleg kis hazánkban, ha ez egy meghatározott üzleti kör érdekében áll.