Az elmúlt négy év gazdaságpolitikájának egyik fő jellegzetessége a létező összes szektor megadóztatása volt. Az egykulcsos adó elkapkodott bevezetése ahhoz vezetett volna, hogy Magyarország messze túllépte volna az Unió által elvárt 3 százalékos deficitcélt, ezért újabb és újabb intézkedésekre volt szükség, hogy hazánk kikerüljön a túlzottdeficit-eljárás alól.
2011-ben ehhez még a nyugdíjvagyon államosítása kellett - az uniós statisztikában el lehetett számolni bevételként -, a következő években viszont különböző megszorító csomagokat kellett bejelentenie a kormánynak, mivel sem Brüsszel, sem az IMF nem hitt a tündérmesében (joggal).
A kormány népszerűsége csökkent, mivel a gazdaság közel sem teljesített olyan jól, mint ahogy azt ígérték, ezért nem lehetett olyan népszerűtlen intézkedéseket hozni, amelyek közvetlenül érintették volna az emberek zsebét. Ezért hát a kormány közvetetten szedte be a hiányzó összegeket, ezzel pedig sikerült elkerülnie a társadalom (pénzügyekhez kevéssé jártas többségének) haragját. A folyamat végeredménye így a különböző különadók bevezetése lett.
Az újrázás után viszont már egyértelművé vált, hogy a különadók nem csupán fiskális, hanem fenyítési eszközként is jól használhatóak. Ennek iskolapéldája a médiaadó, vagy az egyelőre csak a sajtóban belebegtetett építési vállalatok megadóztatása, amely már a Fidesz közeli oligarcháknak is nagy pofon lenne.
forrás: nograd24.hu
