Augusztus közepén a Nemzetgazdasági Minisztérium egy rövid közleményben tudatta, hogy a tárca technikai okokból, magas szoftverkarbantartási igénye miatt az adósságnyomás-mérőt a jövőben nem üzemelteti tovább. Mi úgy döntöttünk, hogy azok számára, akikben emiatt hiányérzet keletkezett, megcsináljuk a saját adósságnyomás-mérőnket. Így ha valaki lusta az Államadósság Kezelő Központ vagy a Magyar Nemzeti Bank vonatkozó statisztikáit előkeresni, pár kattintással megnézheti az utolsó negyedéves adatot.
Mivel az államadósság nemcsak a kormány, hanem a mi vesszőparipánk is, megnéztük, mi történt a kormányváltás óta a témában. A legbüszkébbek arra vagyunk, hogy a NGM illetékesei is felfigyeltek munkánkra, és a rémhírterjesztő ellenforradalmárok ellen még egy közleményt is közzétettek kiemelve, hogy egyesek félremagyarázzák az adatokat.
Legutóbb akkor foglalkoztunk a témával, amikor az adósság szintje júliusban újból történelmi magasságokba emelkedett. Az adatokat némileg ugyan kozmetikázza augusztusban a fennmaradó IMF-hitel előtörlesztése, de pontos adatokat a harmadik negyedév végén várhatunk.
A kormány hivatalba lépése után az államadósság csökkentését tűzte ki célul, és igencsak optimista elvárásokat fogalmazott meg. Az első Széll Kálmán-tervben (amelynek alcíme „Összefogás az adósság ellen” volt) az államadósság a várakozások szerint a GDP 50 százalékára esett volna 2018-ra. (A tervet amúgy mindenkinek ajánljuk tanulmányozásra.)
Sőt, a kormánynak az adósságfék intézményét is szándékában állt bevezetni, amelynek lényege az volt, hogy amíg az több mint a fele a GDP-nek, addig csak olyan költségvetést fogadhat el a kormány, amely csökkenti az államadósság hazai össztermékhez viszonyított arányát. Végül maga Matolcsy György adott be egy olyan módosítót, amely 2016-ig elnapolja a bevezetését.
Az IMF-pávatánc
Az unortodox gazdaságpolitika kudarca azonnal éreztette hatását (recesszió, leminősítések, forintgyengülés): Matolcsy György még 2011 novemberében jelentette be, hogy a magyar kormány az IMF-hez fordul segítségért. Az azóta eltelt két évben mi is több alkalommal foglalkoztunk a kormány és a Valutaalap „pávatáncával”. Minden esetben kiemeltük, hogy szükségünk lenne a megállapodásra, azzal Magyarország jól járna. Végül a kormány várakozásoknak megfelelően kijátszotta a török kártyát, hiszen így gazdaságpolitikájának fő elemeit kellett volna feladnia.
Nőttek az adósságszolgálat kamatai
A harc alatt 100 milliárd forinttal növekedett a költségvetés kamatkiadása annak ellenére, hogy az adósságállomány nem növekedett. Ráadásul a Nemzetgazdasági Minisztérium eredeti terveihez képest 137 milliárd forinttal finanszírozta magát drágábban az állam. Csak a kamatkiadások növekedése több, mint amennyi a kormány 2013-ban a felsőoktatásra költ - 126 milliárd forint az elvonások után. (Vagy összesen hat darab Fradi/Loki szintű új stadion ára.)
A drágább kamatkiadás természetesen a magasabb állampapírhozamoknak köszönhető. 2013 elején az unortodoxia miatt nem csak a forint árfolyam szállt el, hanem a állampapírhozamok is jelentősen növekedtek. Az 5 és 10 éves lejáratú papírok hozamai például a 10 százalékot is elérték, de a rövidebb lejáratú papírok és kincstárjegyek hozamai is meghaladták a 8 százalékot, a korábbi 5-6 százalékos szintekhez képest. A befektetők számára ilyen magas hozamok mellett vonzóvá váltak a magyar állampapírok és kincstárjegyek, így a kockázatok enyhülésével egy olyan prémiumvadászat vette kezdetét, amely bár garantálta az államadósság refinanszírozását, de jóval magasabb felárak mellett.
Hol tartunk most?
Nagyjából ott ahol a kormányváltáskor. Kivéve azt a fontos tényezőt, hogy egy zsarolás-blöff kombóval lenyúlták, majd elégették az emberek manyup-megtakarításait. Az államadósság tartós csökkentéséhez tartósan alacsony hiánynak és hozzá megfelelő mértékű gazdasági növekedésnek kell párosulnia.
2013 júliusában az adósság szintje újból történelmi magasságokba emelkedett . Az adatokat némileg ugyan kozmetikázza augusztusban a fennmaradó IMF-hitel előtörlesztése a kormány és az MNB által, de pontos adatokat a harmadik negyedév végén várhatunk. Talán nem véletlen, hogy lekerült az NGM oldaláról a adósságnyomás-mérő. Annak, aki hiányolná, szeretettel ajánljuk a Ténytár saját adósságnyomás-mérőjét.
